HDD-K GYÁRTÁSA
Ez az egyik legkényesebb pont. Minden gyártó hétpecsétes titokként őrzi, hogy ő hogyan állítja elő termékeit. Hiszen bármi kiszivárog, a konkures gyártó profitálhat belőle. Azért a gyártás alapvetően mindenhol ugyanúgy történik végig szigorúan tiszta térben. (Teljes szerelőcsarnokok levegőjét szűrik, azokon belül többlépcsős, de egyre tisztább területeket alakítanak ki.) Az alábbi leírást (vázlatot) tapasztalataink valamint egyéb leírások, töredékek alapján állítottuk össze.
Elkészítik a fődarabokat. Öntvény, motor, fejszerelvény (belső erősítővel szerelve). (A régen és ma alkalmazott mágneses rögzítések technikájáról itt olvasható műszaki leírás.)
Összeszerelik a teljes mechanikát, amit a fedőlemezzel le is zárnak. Ekkor még nincs rajta semmilyen matrica.
A tiszta drive-ot nagynyomású ultratiszta gázzal "átmossák". Ezt az őntvényen található rések segítségével teszik.
Most jön a legkényesebb rész. Ez a "servo" feliratozása. Ez az a jel, ami a homogén lemezen egyértelműen azonosíthatóvá és megtalálhatóvá teszi a későbbiekben adattárolásra szánt sávokat. Ha ez a jel hiányzik, a fej azt sem tudja a lemezen éppen hol van. Minden öntvényen vagy fedélen található egy ívelt nagyobb rés. A drive felkerül a speciális servo asztalra, ahol az előbb említett résen keresztül kívülről megfogják a fejszerelvényt. Finom, sávonkénti léptetés mellett mindegyik lemezre a hozzá tartozó fejjel felírják a servo jeleket.
Újabb "mosás" után a külső lyukakat matricákkal lezárják.
Felszerelik vagy a végleges vagy a tesztelektronikát. Ez gyártónként változik. A végleges elektronika esetén azonban annak csak egy részét fogják használni a következő teszt során. Hogy ezt megtehessék, szervízcsatlakozóval látják el a panelt.
A drive-ot tesztpadra helyezik. Itt hosszú-hosszú órákon (napokon) keresztül a lemezek teljes felületét írják-olvassák. Ilyenkor kiderül a felületi hibák 99 százaléka. Ha a drive rossz, túl sok rajta a hiba, akkor a bontása után az újrahasznosítható alkatrészek visszakerülnek a gyártás megfelelő pontjára, vagy csak egy oldal hibája esetén a hibás oldal kitiltásával a kisebb kapacitású típusok közé sorolják.
A teszt alapján kijelölik a szerviz és adatterületeket. A szervizterületekre felírják a drive adatait (név, gyári szám, DMA, UDMA tulajdonságok, stb...), az adatterülethez tartozó hibatáblát, SMART területet, stb... Hibátlan felületű eszköz nincs! Csak a hibatábla segítségével kifelé hibátlannak tűnik.
A teljesen összeszerelt drive egy utolsó teszten esik még át. Most már mint kész eszközt vizsgálják felhasználói környezetnek megfelelően. Ha ezen is átment, akkor már csak az utolsó matricák (típus, gyári szám) felragasztása és a csomagolás van hátra.
A fentiekből látható, hogy az egyes alkatrészek csereszabatossága NEM követelmény. Sokszor elegendő a hibátlan működéshez az AS (ahogy sikeredik) szabvány betartása. Természetesen csak a szigorúan meghatározott tűréshatárokon belül.
A fenti gyártási sorrend miatt látható, hogy adatmentéskor a lehetőségek igen behatároltak. Szinte minden a gyártók belső szabványain, rendszereik hibatoleranciáján múlik. És ez nap mint nap bebizonyosodik számunkra.
Az egyik legkellemetlenebb hiba: A SMART (Hard Disk Sentinel oldaláról) rendszert azért találták ki, hogy a drive saját magát folyamatosan tesztelje, figyelje, statisztikázza, és a keletkező hibás szektorokat "eltüntesse". Ezt azért teszi, hogy mielőtt tönkremenne, figyelmeztetést tudjon adni a közeledő katasztrófáról. Ezeket az adatokat viszont legtöbbször a felületen tárolja. Mi történik ha ez az adminisztráció sérül meg? Sajnos sok típusnál ilyenkor az eszköz azt mondja, nem tudja hol a hiba és hol vannak az adatok. Ez az információ számára pedig nélkülözhetetlen, ezért nem hajlandó olvasni a felületről. Ilyenkor sokszor az adatok csak speciális hardware segítségével érhetőek el.
Öreg winchesterek (jó részüket évekkel ezelőtt "kezeltük" is) BIOS adataiban is talán tudunk segíteni. A másik technikai oldalon átfedések mellett újabb drive-ok is megjelennek.